Hamarosan vége a januárnak, és így megérkezett az új rész :)
Ihlethiány ide vagy oda, lesznek új részek!! (egy-két késés becsúszhat, de fel a fejjel, Gab mindig itt lesz)
Ha tetszett, hagyjatok nyomot!
Ölel, Gab
Ashton szemszöge
Ihlethiány ide vagy oda, lesznek új részek!! (egy-két késés becsúszhat, de fel a fejjel, Gab mindig itt lesz)
Ha tetszett, hagyjatok nyomot!
Ölel, Gab
Ashton szemszöge
- Akkor mehet megint? - kérdezte Luke, mire mindannyian egyszerre bólintottunk. Újból elpróbáltuk a Close As Strangers-t, immár negyedszer. Nem megy tökéletesen minden dal, amit éjfél után játszunk. Nagyokat pislogva, és ásítva küszködtünk az álmosság ellen, de Mikey-n látszott, hogy majd' elalszik. Calum-ról is elmondható ugyanez, de Luke fel volt pörögve. Én ledobtam magam a kanapéra, behunytam a szemem, és próbáltam egy kicsit lazítani. Könnyebben ment, mint gondoltam. Bal oldalamon besüppedt ekkor a kanapé.
- Hagyjatok helyet nekem is! - hallottam meg Michael hangját. A kicsi kanapé jobb oldalára próbált leülni, de nehezen ment neki. Calum is egyre nagyobb helyet akart, így engem két oldalról próbáltak összenyomni. Remekül nézhettünk ki azon az aprónak mondható kanapén, ahogyan egyre több helyet akartunk. Vagyis én nem, nekem csak az volt az álmom, hogy valahol tudjak aludni.
- Jó, akkor majd holnap próbálunk! - mondta ki a végső megváltást Luke.
- Vagyis ma! - mondta Mikey, majd a fejét a vállamra hajtotta, és hangos horkolásban tört ki. Calum lassan felállt, és kisétált a teremből, halkan egy Jó éjt skacok-at mondva. Luke arrébb rendezgette a hangszereket, és a mikrofonállványokat, Mike pedig rajtam aludt. Miután megelégeltem a helyzetemet, a vörösnek a fejét arrébb löktem, és felálltam az ülőalkalmatosságról. Kezet ráztam Luke-al, és indultam ki a helyiségből. Kint a folyosó kihalt volt. Csak az én lépteimnek a zaja töltötte be a csendet. A bejárat melletti fogasról leakasztottam a kabátomat, majd kisétáltam a szabadba. Egyből megcsapott a hideg szél, ami szinte már tépkedte a fák maradék leveleit. Éreztem, hogy libabőrös leszek, így gyorsítottam a séta tempómon, nem foglalkozva azzal, hogy majdnem elaludtam. Amint az autómhoz értem, előhalásztam a zsebemből a kulcsot, bepattantam a járműbe, és indultam is haza. Az utcai lámpák fénye világította az utamat, a járdákon néha-néha bulizó társaságot lehetett látni. De rég volt az, amikor én is kedvemre bulizhattam. Igaz, valamikor mi is kapunk meghívást különböző after party-kra, de legtöbbször fellépünk, stúdiózunk, dolgozunk... Fényűző élet, ismert név meg minden, de néha olyan érzésem támad, mintha csak dróton rángatnának. Hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, elkezdett fájni a fejem. Próbáltam lenyitni a kesztyűtartót, de kicsit messze volt. Így odahajoltam, és így lebírtam nyitni a tartót. Benne kotorásztam fájdalomcsillapító után. Amint megtaláltam a bogyókat, tekintetem újból az útra szegeződött, de előttem egy idős hölgy sétált, én pedig gyorsan közeledtem felé. A gyógyszert elszórva megragadtam a kormányt, és két lábbal rátapostam a fékre. Az idős hölgy ijedten felsikoltott, de addigra sikerült megállnom. Kipattantam a járműből, hogy elnézést kérjek.
- Asszonyom, elnézést, nagyon figye... - nem tudtam befejezni a bocsánatkérésemet, mivel a néni a táskájával képen vágott. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy rohadtul fájt. Áú! Biztos téglákat vagy nehezebb köveket gyűjt a vén lány... Míg én a fájó pontokat (vagyis az arcomat) fájlaltam, a néni tovább állt, egyedül hagyva engem a zebra közepén. Hát, az biztos, hogy ettől a csapástól felébredtem! Visszapattantam az autómba, és indultam is haza. Határozottan az utat, és a járókelőket figyeltem, mivel nem szerettem volna összefutni még egy ilyen nénikével. Otthon leparkoltam a járművel, és beléptem a lakásba. Teljes volt a csend, és a nyugalom. A lépcső felé tapogatóztam, mikor egy koppanó hangot hallottam meg a konyha felől. Idegesen túrtam a hajamba, majd halk léptekkel a hang irányába indultam. A nappali kanapéja alól előhalásztam a baseball ütőt. Kezemben a baseball ütő készen állt arra, hogy valakit pofán csapjon. A villany nem égett a konyhában. Óvatosan a kapcsoló felé nyúltam. Egy kattanás jelezte, hogy hamarosan fénybe borul a konyha. Egy ideig még sötét volt, én pedig felemeltem a kezemet. Hirtelen világos lett, én pedig hunyorogva megakartam ütni a betörőt.
- Mi a fasz? - kérdezte egy női hang. Keze a szemei előtt volt, gondolom váratlanul érte a lámpa felkapcsolása. Hosszú, sötét színű, kócos haja a vállára omlott, rövid ujjú, kék pizsamát viselt. Az egyik kezében egy cigis doboz, és egy öngyújtó volt. Amint elvette a kezét a szemei elől, belenéztem azokba a zöld szemeibe. Egy ideig csak néztük egymást, de utána ő kérdőn meredt a baseball ütőre. Ezt észrevettem, és letettem az eszközt.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem tőle. Ő nem felelt, csak dühösen méregetett. - Hm? - kérdeztem ismét, de még mindig csukva volt a szája. A hűtőajtót kinyitottam, és kivettem egy joghurtot. - Kérsz joghurtot? - kínáltam meg, de inkább a cigijét bámulta. - Ha nem, hát nem. - mondtam, majd visszacsukva a hűtőajtót, elkezdtem keresni egy kiskanalat. Ekkor a lány (asszem, Nyla a neve...) megfogott egy kiskanalat, és nekem dobta. Nem a kezembe, hanem a hasamba célozta. Fájt, mivel erősen dobta. Ma nincs szerencsém a nőkkel/hölgyekkel. Ott hagytam a konyhában, és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és jóízűen ettem a joghurtot. Ám ekkor felkapcsolódtak az udvari világítások. Kinéztem az ablakon. Nyla egy darab cigarettára gyújtott rá. Hirtelen megrezzent a telefonom. Loren-nek szüksége van rám holnap.
- Hagyjatok helyet nekem is! - hallottam meg Michael hangját. A kicsi kanapé jobb oldalára próbált leülni, de nehezen ment neki. Calum is egyre nagyobb helyet akart, így engem két oldalról próbáltak összenyomni. Remekül nézhettünk ki azon az aprónak mondható kanapén, ahogyan egyre több helyet akartunk. Vagyis én nem, nekem csak az volt az álmom, hogy valahol tudjak aludni.
- Jó, akkor majd holnap próbálunk! - mondta ki a végső megváltást Luke.
- Vagyis ma! - mondta Mikey, majd a fejét a vállamra hajtotta, és hangos horkolásban tört ki. Calum lassan felállt, és kisétált a teremből, halkan egy Jó éjt skacok-at mondva. Luke arrébb rendezgette a hangszereket, és a mikrofonállványokat, Mike pedig rajtam aludt. Miután megelégeltem a helyzetemet, a vörösnek a fejét arrébb löktem, és felálltam az ülőalkalmatosságról. Kezet ráztam Luke-al, és indultam ki a helyiségből. Kint a folyosó kihalt volt. Csak az én lépteimnek a zaja töltötte be a csendet. A bejárat melletti fogasról leakasztottam a kabátomat, majd kisétáltam a szabadba. Egyből megcsapott a hideg szél, ami szinte már tépkedte a fák maradék leveleit. Éreztem, hogy libabőrös leszek, így gyorsítottam a séta tempómon, nem foglalkozva azzal, hogy majdnem elaludtam. Amint az autómhoz értem, előhalásztam a zsebemből a kulcsot, bepattantam a járműbe, és indultam is haza. Az utcai lámpák fénye világította az utamat, a járdákon néha-néha bulizó társaságot lehetett látni. De rég volt az, amikor én is kedvemre bulizhattam. Igaz, valamikor mi is kapunk meghívást különböző after party-kra, de legtöbbször fellépünk, stúdiózunk, dolgozunk... Fényűző élet, ismert név meg minden, de néha olyan érzésem támad, mintha csak dróton rángatnának. Hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, elkezdett fájni a fejem. Próbáltam lenyitni a kesztyűtartót, de kicsit messze volt. Így odahajoltam, és így lebírtam nyitni a tartót. Benne kotorásztam fájdalomcsillapító után. Amint megtaláltam a bogyókat, tekintetem újból az útra szegeződött, de előttem egy idős hölgy sétált, én pedig gyorsan közeledtem felé. A gyógyszert elszórva megragadtam a kormányt, és két lábbal rátapostam a fékre. Az idős hölgy ijedten felsikoltott, de addigra sikerült megállnom. Kipattantam a járműből, hogy elnézést kérjek.
- Asszonyom, elnézést, nagyon figye... - nem tudtam befejezni a bocsánatkérésemet, mivel a néni a táskájával képen vágott. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy rohadtul fájt. Áú! Biztos téglákat vagy nehezebb köveket gyűjt a vén lány... Míg én a fájó pontokat (vagyis az arcomat) fájlaltam, a néni tovább állt, egyedül hagyva engem a zebra közepén. Hát, az biztos, hogy ettől a csapástól felébredtem! Visszapattantam az autómba, és indultam is haza. Határozottan az utat, és a járókelőket figyeltem, mivel nem szerettem volna összefutni még egy ilyen nénikével. Otthon leparkoltam a járművel, és beléptem a lakásba. Teljes volt a csend, és a nyugalom. A lépcső felé tapogatóztam, mikor egy koppanó hangot hallottam meg a konyha felől. Idegesen túrtam a hajamba, majd halk léptekkel a hang irányába indultam. A nappali kanapéja alól előhalásztam a baseball ütőt. Kezemben a baseball ütő készen állt arra, hogy valakit pofán csapjon. A villany nem égett a konyhában. Óvatosan a kapcsoló felé nyúltam. Egy kattanás jelezte, hogy hamarosan fénybe borul a konyha. Egy ideig még sötét volt, én pedig felemeltem a kezemet. Hirtelen világos lett, én pedig hunyorogva megakartam ütni a betörőt.
- Mi a fasz? - kérdezte egy női hang. Keze a szemei előtt volt, gondolom váratlanul érte a lámpa felkapcsolása. Hosszú, sötét színű, kócos haja a vállára omlott, rövid ujjú, kék pizsamát viselt. Az egyik kezében egy cigis doboz, és egy öngyújtó volt. Amint elvette a kezét a szemei elől, belenéztem azokba a zöld szemeibe. Egy ideig csak néztük egymást, de utána ő kérdőn meredt a baseball ütőre. Ezt észrevettem, és letettem az eszközt.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem tőle. Ő nem felelt, csak dühösen méregetett. - Hm? - kérdeztem ismét, de még mindig csukva volt a szája. A hűtőajtót kinyitottam, és kivettem egy joghurtot. - Kérsz joghurtot? - kínáltam meg, de inkább a cigijét bámulta. - Ha nem, hát nem. - mondtam, majd visszacsukva a hűtőajtót, elkezdtem keresni egy kiskanalat. Ekkor a lány (asszem, Nyla a neve...) megfogott egy kiskanalat, és nekem dobta. Nem a kezembe, hanem a hasamba célozta. Fájt, mivel erősen dobta. Ma nincs szerencsém a nőkkel/hölgyekkel. Ott hagytam a konyhában, és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és jóízűen ettem a joghurtot. Ám ekkor felkapcsolódtak az udvari világítások. Kinéztem az ablakon. Nyla egy darab cigarettára gyújtott rá. Hirtelen megrezzent a telefonom. Loren-nek szüksége van rám holnap.
