2016. január 7., csütörtök

6. fejezet

Boldog 2016-ot!!! (ezt is megértük :P)
Nos, el kell mondanom, hogy remekül zártam az évet, és remélem Ti is :)
Megfogadtam, hogy ezentúl több eseményt, és csavart fogok beletenni a blogba, remélem sikerülni fog ;)
Jó olvasást Hambikáim!! ♥
Ölel, Gab

Loren szemszöge

Hát persze, hogy ki voltam bukva! Hisz az ember nem lehet halál nyugodt, ha éppen rövidnadrágban, és melltartóban áll a pasija szobájában, és hirtelen rátör valami csaj! Persze Ash anyja ezt nem értette. Tracy-ről pedig semmit sem tudnék most említeni. Számára már az ittlétem is irritáló, mivel Ashton-nal járok. Hát már bocsánat, hogy őszintén szeretem őt! Az lett a "csetepaté" vége, hogy Ash kizavart mindenkit a helyiségből. Én még mindig magyarázatra vártam. Ash értetlenül nézett engem.
- Mi a baj nyuszi? - kérdezte, és közben egyre közelebb lépett hozzám.
- Ismered azt a csajt?
- A barnát?
- Igen!
- Nem ismerem! - válaszolt, majd megfogta kezeimet.
- Ez olyan Ashton Irwin-es duma volt! - mondtam, mire kacagott egyet. Homlokaink egymásénak dőltek. Érezhettem az illatát. Érezhettem érintését. De legfőképpen: érezhettem azt, hogy velem van. Mosolygott, mire én is elmosolyodtam. A mosolyától elszoktam olvadni, ezt ő pontosan tudja, és ki is használja ezeket a pillanatokat. Ajkait enyémre tapasztotta. Lágyan csókolt. Ilyenkor mindig libabőrös leszek. Kezeivel derekamat melegítette. Én két kezemmel átkaroltam a nyakát, mire ő is átölelte a derekamat. A csókot én szakítottam félbe.
- Szerintem vegyél fel valamit! - tanácsoltam neki, majd a törölközőjére mutattam, ami a dereka alatti részt rejtette. Elmosolyodott.
- Miért, így nem tetszem neked?
- De igen, csak hideg a tested, és úgy nem ölelgethetsz! - mondtam, majd az ágy támláján heverő pólómat felvettem. Ő besétált a fürdőbe, majd kihozta ruháit. Én hátat fordítottam neki.
- Mi az nyuszim? - kérdezte.
- Öltözz csak, nem zaklatlak a tekintetemmel! - mondtam, majd elmosolyodtam.
- Engem zaklathatsz a tekinteteddel! - válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Inkább haladj! - mondtam neki, majd hallottam, hogy megemeli egy lábát, majd felveszi (gondolom) a boxerét. Nem sokkal később megfogta hátulról a derekamat. Megfordultam, és megpillantottam Ash-t egy pólóban, és egy boxerben.
- Így megfelelek? De ezelőtt az ágyban mást mondtál! - mondta, mire adott egy puszit ajkamra.
- Az ágyban más volt a helyzet. - mondtam, mire kacsintottam egyet. Karjaimat újból nyaka köré fontam, ő pedig szorosan ölelt magához. Én estig is így álltam volna vele. Egy lágy csókot lehelt a nyakamra. A meghitt pillanatot a telefonom pittyegése rontotta el. Elővettem zsebemből a készüléket, ezzel kibontakozva Ash öleléséből. A kijelzőn a következő felirat állt: Munka!!. Sajnos tudtam, hogy mit jelent... Ash ajkára adtam egy puszit, mire kezei ismét a derekamat zárta körbe. Szavak nélkül is megértettük egymást. Újabb lágy csókokkal ajándékozott meg, végül elengedte derekamat. Lassan sétáltam ki a szobából. A lépcső tetején álltam, és tekintetem megakadt a barnán... Az étkező asztalnál turkált az elé tett tortaszeletben. Egyet léptem a lépcsőn, mire Anna Marie rám pillantott.
- Menni is készülsz Loren? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, a munka rám vár... - mondtam, felkaptam a táskámat, majd a cipőmért, és a dzsekimért siettem. Fel is vettem mind a kettőt, majd kisétáltam az ajtón. Kint megcsapott a hideg októberi szél. Egyre közelebb volt a "meghallgatás" napja. Március óta erre gyakorolok Kevin-nel, és végre megmérettethetjük magunkat! Igaz, még fogok gyakorolni... Ash-el... Őszintén, Ash sokkal jobb énekpartner, mint Kevin. Nem egyszer volt rá példa, hogy franciául kezdett énekelni német helyett... De mindegy, majd javítgatunk a német tudásán! A kb. húsz percig tartó sétámat most lerövidítettem tíz percre, mivel ilyen hidegben shortban sétálni nem a legjobb dolog. A kávézó mellett lévő parkon keresztül sétáltam. Hirtelen két nagyon is ismerős srácot pillantottam meg. Odamentem hozzájuk.
- Loren, szia! - köszönt a szöszi.
- Szia Luke! - ekkor észrevettem, hogy a mellette ülő Mikey két keze a férfiasságán pihen. - Vele mi történt?
- Hosszú sztori! - vágta rá Luke.
- És miért ücsörögtök idekint?
- Cal-t várjuk. Bemennénk mi a Starbucks-ba, ha lenne pénzük, és ha Mikey-nak lenne mersze hozzá... - itt Mikey-ra nézett.
- Ne fagyoskodjatok, meghívlak benneteket egy kávéra! - ajánlottam fel, mire Luke felvidult, de Mikey ugyanolyan arcot vágott, mint eddig. Felálltak, majd hárman bementünk a Starbucks-ba. Leültettem őket egy asztalhoz, én pedig besétáltam az itt dolgozóknak fenntartott helyiségbe. Lepakoltam a dzsekimet, és a táskámat. Az egyik fogason lévő kötényt felvettem, majd indultam is az egyik kávéautomatához. Készítettem három db hosszú kávét, az árukat a pénztárba tettem, majd indultam is a skacokhoz. Odaadtam nekik a kávét, és lehuppantam Luke mellé.
- Örök hála! - mondta Luke, és mohón beleivott a kávéjába. Mikey inkább csak szemezgetett az italával.
- Mi van veled Michael Clifford? - törtem meg a csendet. Természetesen a nevét halkabban, mivel nem akartam, hogy rajongók vegyenek körbe minket, és benne legyek az újságban.
- Kicsit bepiált, és rátapadt egy lányra az egyik pultnál. - mondta el röviden Luke.
- Felpofozott, és kétszer eltalált a térdével! - mondta Mikey, majd lassan kortyolt egyet a kávéba.
- Így már minden világos! Minek iszol annyit?
- Csak két sör volt, nem több! - emelte fel védekezően kezeit. Luke legyintett egyet. Akkor gondolom több volt, mint két sör... Ekkor még egy ismerős lehuppant Mike mellé. Rám nézett, majd ő is kért magának egy hosszú kávét. Én pedig trappoltam is a kiszolgálópulthoz. Elkészítettem a rendelést, a pult előtt pedig megjelent a vevőm. Fizetett, majd visszasietett a baráti körébe. Én már nem mertem visszamenni a főnököm miatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése