Hát, ez a nap is eljött... Michael szülcsinapcsija!! És, mivel túl éltünk egy újabb hetet a suliban, így meghoztam a következő részt. Bevallom, ez az egyik kedvenc részem :P
De nem húzom tovább a szót, íme a rész!
Ölel, Gab
Ui.: Happy Birthday Michael Clifford!! ♥♥
Nyla szemszöge
De nem húzom tovább a szót, íme a rész!
Ölel, Gab
Ui.: Happy Birthday Michael Clifford!! ♥♥
Nyla szemszöge
*Két héttel később*
- Én biztos, hogy nem! - mondtam ki a véleményemet. Csak egy a bökkenő: ebben az esetben Carl-t nem érdekli a véleményem. Ilyenkor az sem érdekelné, ha egy kést szorítanék magamhoz, és azt mondanám, hogy öngyilkos leszek, ha megteszi.
- De ez egy nagy lehetőség! - mondta a magáét. A nyomtató ekkor egy pittyegéssel jelezte, hogy kinyomtatta az iratot. Carl nagy mosollyal az arcán kivette a lapot, majd aláírta. - Imádni fogod!
- Nem, nem fogom! - mondtam, majd kiviharzottam, egyenesen az udvarra. Ezt mégis hogy képzeli? A hátam mögött intézkedik? És még azt hiszi, hogy nem veszem észre? Még mindig úgy kezel, mint egy kis taknyost! De ebből már rohadtul elegem van! Az udvaron megcéloztam egy padot, leültem, és magamban szidtam Carl-t, meg úgy mindenkit! A félév olyan lassan múlik. Na de az évek... azok hamar tovaszállnak. Amikor a múlton rágódom, akkor számomra olyan érzés, mintha tegnap jöttem volna ide először. Pedig, már vagy 11 évet húztam le itt... Jobbra tekintve észrevettem a bejáratnál ácsorgó Violet-et. Amikor észrevette, hogy őt nézem, elindult felém. Haja ide-oda lobogott a szélben, mint egy zászló. Mikor elém ért, csípőre tette a kezeit.
- Te mégis kinek képzeled magad? - kérdezte kicsit emelt hangon.
- Mi bajod van?
- Amit pár hete Leila-val műveltél az... az...
- Ennyire véded a gazdádat? - amint ezt megkérdeztem, Violet azzal az idióta hülye vagyok, és nem értem arcával bámult.
- Milyen gazda? - kérdezte értetlenül.
- Igen, jól hallottad! Te meg a többi piperkőc! Ti vagytok Leila kutyái, mindenhová követitek, és a seggét is kinyaljátok! - Violet ekkor szólásra nyitotta a száját, de egy hang sem jött ki. Na igen, Leila-val össze kell "verekedni", ha elakarunk érni valamit. De ha a pincsijeit kell elhallgattatni, akkor elég csak jól beszólni, a többi megy magától. Felpattantam, és besétáltam az épületbe. Odamentem a "recepcióhoz", megragadtam egy lapot, és elkezdtem kitölteni. Este 10 óra után kijárási tilalom van, nappal viszont ha valaki ki akar menni, akkor azt "tudatnia kell". Hamar végeztem a lap töltögetésével. Leadtam, majd elindultam. A csípős hidegben caflattam egyedül. Séta közben elővettem a zsebem alján lapuló aprókat, és megszámoltam őket. Egy italra elég... Tökéletesen időzítettem az indulásomat, mivel elértem azt a buszt, ami elvisz a megadott helyig. Gyorsan felugrottam a járműre, majd egy kétszemélyes ülés külső helyére ültem. Nem utaztam sokáig, hamar leszálltam. A sarkon megpillantottam a Starbucks-ot. Besétáltam a kellemesen meleg helyiségbe, majd a sor végére álltam. Nos, a sor vége konkrétan azt jelenti, hogy a pulthoz tudtam állni. Végig néztem a kínálatot, majd leadtam a rendelésemet. Fizettem, és vártam. Azon gondolkoztam, hogy nem is kéne visszamennem. Csak úgy lelépnék, aztán elboldogulnék egyedül. Csak ha Carl rám szabadítaná a zsarukat, akkor nekem végem!
Ilyeneken elmélkedtem, mikor hátsó fertályaimon két kezet éreztem meg. Megfordultam, minek következtében a kezei lekerültek rólam. A szemem azonnal megakadt a feltűnő színű haján. A szemébe akartam nézni, de ő inkább más testrészeimet bámulta meg magának. Természetesen egy pofonnal gazdagítottam, így már nem csak a haja volt vörös. Ezek után végre képes volt a szemembe néznie, majd mosolyra húzta a száját.
- Vadcica. - mondta, majd a számnak esett. Vadul csókolt, de én visszacsókolás helyett a jobb térdemmel a férfiasságát "találtam el". Letapadt a számról, és kezeivel a fájó pontját fogta meg. Még hallatszott, ahogyan egy baszki elhagyja a száját. Visszafordultam a pulthoz, ahol a csaj kikerekedett szemekkel állt, kezében az italommal. Elvettem a poharat, majd leültem egy asztalhoz. Miközben iszogattam az italomat, néztem a tájat az ablakon keresztül.
- Hé, bocsi! - hallottam meg egy férfi hangot. Feltekintettem, és egy kék szempárral találtam szemben magam. Haja tökéletesen volt beállítva, reklámba illő mosolya volt. Lehuppant a velem szemben lévő üres helyre.
- Igen? - kérdeztem vissza unottan. Fel voltam rá készülve, hogy ő is elakarja játszani velem ugyanazt, mint a vöröske.
- Mikey nevében is bocsánatot kérek, amiért neked esett. - mondta, miközben kinyújtotta jobb kezét. - Amúgy Luke vagyok. - nem volt kedvem jópofizni, így nem fogadtam el Luke kéznyújtását. Belekortyoltam a cappuccino-mba, Luke pedig lelépett. Odament a vöröskéhez, majd elráncigálta a helyszínről. Őszintén, nem nagyon érdekelt. Az italommal együtt kisétáltam a szabadba, majd lassan elkezdtem sétálni a park felé. A hidegben nagyon jól esett a meleg lötty. A melegség szétáradt a testemben. Ezt az érzést fogom érezni akkor is, amikor elmehetek az Otthonból. Carl szerint már mániákusan gondolok erre. De ha tudná... Ő csak ne szóljon bele a dolgomba! A hideg szél belekapott a hajamba, és éreztem, hogy valaki a hátam mögött áll. Megfordultam, és a vöröske állt mögöttem.
- Jó illatú a hajad. - mondta, és egy mosollyal jutalmazott meg.
- Miért követsz? - kérdezem dühösen. Persze a Starbucks-ban elkezd fogdosni, meg csókolni, most meg tök normálisan a tudtomra adta, hogy a hajamnak jó illata van...
- Én bocsánatot kérek, csak olyan szexin nézel ki, hogy nem bírtam magammal! - mondta, majd közeledett felém. Már a Starbucks-ban is lehetett érezni, hogy alkoholt fogyasztott, de most nem annyira volt érezhető. Egyre közelebb jött, én pedig hátráltam.
- Engem egy ribancnak nézel vagy mi a franc!? - akadtam ki. - Azt hiszed, hogy a "bájoddal" leveszel a lábamról, és majd beledőlök a karjaidba, aztán meg az ágyba? - majd minden erőmet beleadva újra tökön találtam a csávót. Ő a földre esett, és magzat-pózban fájlalta férfiasságát. Én azonnal leléptem, egyenesen a buszmegállóhoz. Letelepedtem a padra, majd tovább iszogattam. Na szép, ma már minden faszi azt hiszi, hogy egy mosollyal, és szép szavakkal le lehet nyűgözni egy lányt. Hirtelen befutott a várt busz. Hamar visszaértem, és lassan indultam a bejárat felé. Amint beléptem, előttem állt Carl, hatalmas mosollyal az arcán.
- Pakolhatsz Nyla!
- De ez egy nagy lehetőség! - mondta a magáét. A nyomtató ekkor egy pittyegéssel jelezte, hogy kinyomtatta az iratot. Carl nagy mosollyal az arcán kivette a lapot, majd aláírta. - Imádni fogod!
- Nem, nem fogom! - mondtam, majd kiviharzottam, egyenesen az udvarra. Ezt mégis hogy képzeli? A hátam mögött intézkedik? És még azt hiszi, hogy nem veszem észre? Még mindig úgy kezel, mint egy kis taknyost! De ebből már rohadtul elegem van! Az udvaron megcéloztam egy padot, leültem, és magamban szidtam Carl-t, meg úgy mindenkit! A félév olyan lassan múlik. Na de az évek... azok hamar tovaszállnak. Amikor a múlton rágódom, akkor számomra olyan érzés, mintha tegnap jöttem volna ide először. Pedig, már vagy 11 évet húztam le itt... Jobbra tekintve észrevettem a bejáratnál ácsorgó Violet-et. Amikor észrevette, hogy őt nézem, elindult felém. Haja ide-oda lobogott a szélben, mint egy zászló. Mikor elém ért, csípőre tette a kezeit.
- Te mégis kinek képzeled magad? - kérdezte kicsit emelt hangon.
- Mi bajod van?
- Amit pár hete Leila-val műveltél az... az...
- Ennyire véded a gazdádat? - amint ezt megkérdeztem, Violet azzal az idióta hülye vagyok, és nem értem arcával bámult.
- Milyen gazda? - kérdezte értetlenül.
- Igen, jól hallottad! Te meg a többi piperkőc! Ti vagytok Leila kutyái, mindenhová követitek, és a seggét is kinyaljátok! - Violet ekkor szólásra nyitotta a száját, de egy hang sem jött ki. Na igen, Leila-val össze kell "verekedni", ha elakarunk érni valamit. De ha a pincsijeit kell elhallgattatni, akkor elég csak jól beszólni, a többi megy magától. Felpattantam, és besétáltam az épületbe. Odamentem a "recepcióhoz", megragadtam egy lapot, és elkezdtem kitölteni. Este 10 óra után kijárási tilalom van, nappal viszont ha valaki ki akar menni, akkor azt "tudatnia kell". Hamar végeztem a lap töltögetésével. Leadtam, majd elindultam. A csípős hidegben caflattam egyedül. Séta közben elővettem a zsebem alján lapuló aprókat, és megszámoltam őket. Egy italra elég... Tökéletesen időzítettem az indulásomat, mivel elértem azt a buszt, ami elvisz a megadott helyig. Gyorsan felugrottam a járműre, majd egy kétszemélyes ülés külső helyére ültem. Nem utaztam sokáig, hamar leszálltam. A sarkon megpillantottam a Starbucks-ot. Besétáltam a kellemesen meleg helyiségbe, majd a sor végére álltam. Nos, a sor vége konkrétan azt jelenti, hogy a pulthoz tudtam állni. Végig néztem a kínálatot, majd leadtam a rendelésemet. Fizettem, és vártam. Azon gondolkoztam, hogy nem is kéne visszamennem. Csak úgy lelépnék, aztán elboldogulnék egyedül. Csak ha Carl rám szabadítaná a zsarukat, akkor nekem végem!
- Vadcica. - mondta, majd a számnak esett. Vadul csókolt, de én visszacsókolás helyett a jobb térdemmel a férfiasságát "találtam el". Letapadt a számról, és kezeivel a fájó pontját fogta meg. Még hallatszott, ahogyan egy baszki elhagyja a száját. Visszafordultam a pulthoz, ahol a csaj kikerekedett szemekkel állt, kezében az italommal. Elvettem a poharat, majd leültem egy asztalhoz. Miközben iszogattam az italomat, néztem a tájat az ablakon keresztül.
- Hé, bocsi! - hallottam meg egy férfi hangot. Feltekintettem, és egy kék szempárral találtam szemben magam. Haja tökéletesen volt beállítva, reklámba illő mosolya volt. Lehuppant a velem szemben lévő üres helyre.
- Igen? - kérdeztem vissza unottan. Fel voltam rá készülve, hogy ő is elakarja játszani velem ugyanazt, mint a vöröske.
- Mikey nevében is bocsánatot kérek, amiért neked esett. - mondta, miközben kinyújtotta jobb kezét. - Amúgy Luke vagyok. - nem volt kedvem jópofizni, így nem fogadtam el Luke kéznyújtását. Belekortyoltam a cappuccino-mba, Luke pedig lelépett. Odament a vöröskéhez, majd elráncigálta a helyszínről. Őszintén, nem nagyon érdekelt. Az italommal együtt kisétáltam a szabadba, majd lassan elkezdtem sétálni a park felé. A hidegben nagyon jól esett a meleg lötty. A melegség szétáradt a testemben. Ezt az érzést fogom érezni akkor is, amikor elmehetek az Otthonból. Carl szerint már mániákusan gondolok erre. De ha tudná... Ő csak ne szóljon bele a dolgomba! A hideg szél belekapott a hajamba, és éreztem, hogy valaki a hátam mögött áll. Megfordultam, és a vöröske állt mögöttem.
- Jó illatú a hajad. - mondta, és egy mosollyal jutalmazott meg.
- Miért követsz? - kérdezem dühösen. Persze a Starbucks-ban elkezd fogdosni, meg csókolni, most meg tök normálisan a tudtomra adta, hogy a hajamnak jó illata van...
- Én bocsánatot kérek, csak olyan szexin nézel ki, hogy nem bírtam magammal! - mondta, majd közeledett felém. Már a Starbucks-ban is lehetett érezni, hogy alkoholt fogyasztott, de most nem annyira volt érezhető. Egyre közelebb jött, én pedig hátráltam.
- Engem egy ribancnak nézel vagy mi a franc!? - akadtam ki. - Azt hiszed, hogy a "bájoddal" leveszel a lábamról, és majd beledőlök a karjaidba, aztán meg az ágyba? - majd minden erőmet beleadva újra tökön találtam a csávót. Ő a földre esett, és magzat-pózban fájlalta férfiasságát. Én azonnal leléptem, egyenesen a buszmegállóhoz. Letelepedtem a padra, majd tovább iszogattam. Na szép, ma már minden faszi azt hiszi, hogy egy mosollyal, és szép szavakkal le lehet nyűgözni egy lányt. Hirtelen befutott a várt busz. Hamar visszaértem, és lassan indultam a bejárat felé. Amint beléptem, előttem állt Carl, hatalmas mosollyal az arcán.
- Pakolhatsz Nyla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése