Tegnap megígértem, hogy ma új rész lesz itt olvasható.
Állom a szavam!
Remélem tetszik nektek! :)
Mivel meg van a 15 (♥♥) feliratkozó, így az e-mail címemre küldhettek kérdéseket, én pedig itt a blogon egy bejegyzés formájában válaszolok rájuk!
E-mail címemet itt találod: KATT!!
Ölel, Gab
Nyla szemszöge
Állom a szavam!
Remélem tetszik nektek! :)
Mivel meg van a 15 (♥♥) feliratkozó, így az e-mail címemre küldhettek kérdéseket, én pedig itt a blogon egy bejegyzés formájában válaszolok rájuk!
E-mail címemet itt találod: KATT!!
Ölel, Gab
Nyla szemszöge
Becsukta maga mögött az ajtót. Nem tudom, hogy kicsoda ő, de eléggé hisztizős, az biztos! Unottan szúrtam bele a villámat újból a dobos torta egyik szeletébe. Anna Marie leült mellém.
- Mi a baj, elmondod? - én csak dünnyögtem. Nem akartam beszélni vele. Senkivel sem akartam beszélni. Semmit sem akartam tenni vagy mondani. Anna Marie mosolyogva nézett engem, majd felpattant, és elvette előlem a tortát.
- Látom nem vagy éhes! Mit szeretnél? Bármit kérsz, megkaphatod! - mondta, mire a szemébe néztem. Felálltam az asztaltól, mire Anna Marie arca felvidult.
- Elmegyek a könyvtárba! - jelentettem ki. Ekkor a zsebében kezdett matatni. Később előhúzott belőle pár dollárt.
- Tessék, azt veszel, amit csak akarsz! - majd kezembe tette a pénzt. Úgy tűnt, hogy keveset ad, erre a kezembe nyomott minimum 200 dollárt! Lehet, hogy elakar kényeztetni, aztán meg majd jól a szarban hagy, de nem fogok bedőlni neki!
- Ennyit nem viszek! - mondtam, és csak ötven dollárt tettem el.
- Vedd úgy, hogy ezt zsebpénzként kaptad az új anyukádtól!
- Nekem nincs senkim... - suttogtam. Végül (miután rám erőszakolta) eltettem a maradékot, majd útnak indultam. Már majdnem a könyvtárba értem, amikor megpillantottam egy ismerős személyt. Mögötte sétált négy kis cafka. Akaratom ellenére, de utánuk mentem. Egy elektronikai kisboltba sétáltak be. Nagyon gyanús volt, mivel az Otthonba tilos volt bevinni telefont, laptopot, stb. A bejárat mellett álltam meg. Benéztem az ablakon. A lányok a laptopokat kezdték el nézegetni. Végül Leila találomra levett egyet a polcról, majd az eladónak odaadta. Számlát írt, és végül kérte a laptop árát. Leila odasúgott valamit Charlotte-nak, aki a kézitáskájában kezdett el matatni. Fizettek, és kisétáltak az üzletből. Gina egyből észrevett, akárcsak a többiek. Leila arca először kétségbeesett volt, majd elmosolyodott. A csicskásaira nézett, majd elém tette a laptopot.
- Itt van, amit kértél! - mondta. Én értetlenül néztem Leila-t. A többi lány elszaladt, de Leila itt maradt. Egyre szomorúbb képet vágott, majd elsírta magát. Hangosan bömbölt előttem. Sok szempár ránk szegeződött. Nem értettem a helyzetet. Ekkor az üzlet ajtaján az eladó lépett ki, feldúlt arccal. Leila az eladó elé térdelt.
- Nagyon sajnálom, hogy becsaptuk, de ő kényszerített minket! - mondta sírva, majd rám mutatott. - Azt mondta, hogyha nem vesszük meg neki a laptopot, akkor a Kutyamenhelynek szánt adományunkat ellopja, és saját magára fogja költeni! - ekkor az eladó elém sétált, és megragadta a karomat.
- Maga hogy képzel ilyesmit? - kérdezte, és közben a nadrágom zsebéből elővette azt a 200 dollárt, amit Anna Marie adott nekem. Kellett nekem elfogadni ezt a pénzt! Sőt, kellett nekem elindulni a könyvtárba! Kellett nekem a világra jönnöm! Eleresztett, majd elkezdte megszámolni a pénzt. - 140 $ a laptop. Legközelebb ne Monopoly dollárral próbáljon meg átverni! - mondta, majd zsebre tette a 140 dollárt. A maradékot pedig átnyújtotta Leila-nak. Visszasétált az üzletecskéjébe, én pedig ott maradtam Leila-val.
- Tartsd csak meg! Csak egy kis pénz kellett! - mondta, majd elszaladt. Egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni. Kamupénzzel kifizet egy laptopot, aztán rám keni, hogy én kényszerítettem. Felkaptam a laptopot, és úgy indultam el a könyvtárba.
A könyvtár egyik legrejtélyesebb zugához sétáltam, az asztalhoz ültem, és bekapcsoltam a laptopot. Fogalmam sem volt, hogy mit is kezdjek vele. Ha már "kifizettem" érte 140 dollárt, akkor csak nem dobhatom el a francba. Első soron egy eladó kis lakást kerestem. Így belegondolva, hogy három hónapot bírjak ki egy idegesítő nő, egy hisztis picsa, egy bájgúnár, és egy nem túl kedves csaj mellett, inkább keresek valami ingatlant, aztán majd ott eléldegélek. Találtam is egy megfelelő kis kertes lakást, az ára viszonylag elfogadható. Először felakartam hívni a csókát, de aztán rá kellett döbbennem, hogy nincs mobilom. Arra kellett volna cserélnem a laptopot...
- Mi a baj, elmondod? - én csak dünnyögtem. Nem akartam beszélni vele. Senkivel sem akartam beszélni. Semmit sem akartam tenni vagy mondani. Anna Marie mosolyogva nézett engem, majd felpattant, és elvette előlem a tortát.
- Látom nem vagy éhes! Mit szeretnél? Bármit kérsz, megkaphatod! - mondta, mire a szemébe néztem. Felálltam az asztaltól, mire Anna Marie arca felvidult.
- Elmegyek a könyvtárba! - jelentettem ki. Ekkor a zsebében kezdett matatni. Később előhúzott belőle pár dollárt.
- Tessék, azt veszel, amit csak akarsz! - majd kezembe tette a pénzt. Úgy tűnt, hogy keveset ad, erre a kezembe nyomott minimum 200 dollárt! Lehet, hogy elakar kényeztetni, aztán meg majd jól a szarban hagy, de nem fogok bedőlni neki!
- Ennyit nem viszek! - mondtam, és csak ötven dollárt tettem el.
- Vedd úgy, hogy ezt zsebpénzként kaptad az új anyukádtól!
- Nekem nincs senkim... - suttogtam. Végül (miután rám erőszakolta) eltettem a maradékot, majd útnak indultam. Már majdnem a könyvtárba értem, amikor megpillantottam egy ismerős személyt. Mögötte sétált négy kis cafka. Akaratom ellenére, de utánuk mentem. Egy elektronikai kisboltba sétáltak be. Nagyon gyanús volt, mivel az Otthonba tilos volt bevinni telefont, laptopot, stb. A bejárat mellett álltam meg. Benéztem az ablakon. A lányok a laptopokat kezdték el nézegetni. Végül Leila találomra levett egyet a polcról, majd az eladónak odaadta. Számlát írt, és végül kérte a laptop árát. Leila odasúgott valamit Charlotte-nak, aki a kézitáskájában kezdett el matatni. Fizettek, és kisétáltak az üzletből. Gina egyből észrevett, akárcsak a többiek. Leila arca először kétségbeesett volt, majd elmosolyodott. A csicskásaira nézett, majd elém tette a laptopot.
- Itt van, amit kértél! - mondta. Én értetlenül néztem Leila-t. A többi lány elszaladt, de Leila itt maradt. Egyre szomorúbb képet vágott, majd elsírta magát. Hangosan bömbölt előttem. Sok szempár ránk szegeződött. Nem értettem a helyzetet. Ekkor az üzlet ajtaján az eladó lépett ki, feldúlt arccal. Leila az eladó elé térdelt.
- Nagyon sajnálom, hogy becsaptuk, de ő kényszerített minket! - mondta sírva, majd rám mutatott. - Azt mondta, hogyha nem vesszük meg neki a laptopot, akkor a Kutyamenhelynek szánt adományunkat ellopja, és saját magára fogja költeni! - ekkor az eladó elém sétált, és megragadta a karomat.
- Maga hogy képzel ilyesmit? - kérdezte, és közben a nadrágom zsebéből elővette azt a 200 dollárt, amit Anna Marie adott nekem. Kellett nekem elfogadni ezt a pénzt! Sőt, kellett nekem elindulni a könyvtárba! Kellett nekem a világra jönnöm! Eleresztett, majd elkezdte megszámolni a pénzt. - 140 $ a laptop. Legközelebb ne Monopoly dollárral próbáljon meg átverni! - mondta, majd zsebre tette a 140 dollárt. A maradékot pedig átnyújtotta Leila-nak. Visszasétált az üzletecskéjébe, én pedig ott maradtam Leila-val.
- Tartsd csak meg! Csak egy kis pénz kellett! - mondta, majd elszaladt. Egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni. Kamupénzzel kifizet egy laptopot, aztán rám keni, hogy én kényszerítettem. Felkaptam a laptopot, és úgy indultam el a könyvtárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése