5. fejezet

Puszi-sziasztok Hambikáim!!
Remélem remekül telik a téli szünetetek :3
Nos, egy fontos bejelenteni valóm van: a blog is téli szünetre vonul!!
Több oka van, de inkább családi ok (de így is fújnak rám, mert állításuk szerint éjjel-nappal a billentyűket püfölöm)...
DE!!
Egy kis meglepivel fogok szolgálni még 24-én ♥
Boldog Karácsonyt, és Boldog Új Évet!!!
Ölel, Gab 

Tracy szemszöge

A nappali egyik sarkában állt egy lábbeli tartó (ahogy anya szokta mondani). Ledobáltam a cipőmet, majd beljebb mentem. A nappali makulátlan volt, egyetlen egy dolgot kivéve: egy vörös táska volt lehajítva a kanapé közepére. Felismertem a táskát. Vagyis Loren itt van... És ha Loren is itt van, akkor Ash sem lehet messze. Ez válasz volt anya kérdésére. A bőröndömet a kanapé mellé helyeztem a kézitáskámmal együtt. Átmentem a konyhába, ahol a hűtőt céloztam meg. Kinyitottam, és nagy meglepetésemre egy torta volt benne. Dobos torta. Gyorsan becsuktam a hűtő ajtaját, majd újra kinyitottam. Természetesen ezt a műveletet többször is megismételtem, abban reménykedve, hogy megjelenik mellette egy másik dobos torta is. Ekkor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó. Visszaballagtam a nappaliba, ahol anya állt egy utazótáskával a kezében, mellette pedig egy nálam kicsit alacsonyabb, barna hajú, zöld szemű lány állt. Szeme azt tükrözte, hogy nem önszántából van itt. Értetlenül figyeltem, ahogy anya a táskát a lábbeli tartó tetejére helyezi. A lány nagy nehezen elkezdte megszabadítani magát a cipőjétől. Anya mosolyogva rám nézett, majd egy puszit nyomott az arcomra. Itt megjegyezném, nem sokszor kapok manapság puszit tőle!

- Milyen volt az út?

- Ö... hamar hazaértem. - válaszoltam értetlenkedve. A csaj csak állt egy helyben, és az ajtót bámulta.

- Ó! - tért magához anya. - Tracy, beszeretném mutatni neked Nyla-t, a fogadott húgodat! - mondta anya, mire Nyla felénk fordult.

- Milyen húgom? - kérdeztem meglepetten, de anya máris visszament Nyla-hoz.

- Nyla, ő pedig Tracy, a legidősebb, és egyben a legújabb testvéred! - mondta neki, majd lágyan megfogva kezét, közelebb húzta magához. Én (mint illedelmes fiatal felnőtt) kezet nyújtottam neki, de ő már-már fintorogva, kezet rázott velem. Mikor kezeink szétrebbentek, anya csak mosolygott.

- Nyla, a te szobád az emeleten van, közvetlenül a lépcső mellett. Menj fel nyugodtan, és rendezkedj be! - mondta, mire Nyla lassan visszavánszorgott a táskájához, felkapta a vállára, és ugyanolyan tempóval elindult a lépcső felé. - Tracy, idehoznád a hűtőből a tortát?

- Minek? - kérdeztem.

- Azt a tortát direkt Nyla-nak sütöttem annak jeleként, hogy már ő is a családunk tagja! - mondta még mindig mosolyogva. Szóval azt a finomnak tűnő dobos tortát ennek a csajnak sütötte? Persze, évek alatt most sütött először, természetesen az új, befogadott gyermekének. Befogadott gyermek... Ez a két szó ülepedett le az emlékemben. Tehát ez az a bizonyos meglepi! Titokban, a beleegyezésünk nélkül befogadott egy 18-nak tűnő lányt, mi pedig fogadjuk majd kitűnő örömmel? Neki sütött egy tortát, nekünk pedig utoljára gyermekkorunkban sütött tortát vagy bármiféle sütit! Ezek után csak dünnyögtem egyet, anya pedig furán nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte, mintha sajnálna.
- Hát te is tudod, hogy... - nem tudtam befejezni a mondatot, mivel az emeletről egy sikoltás hallatszott le. Anya gyorsan trappolt is fel, én pedig követtem őt.

Nyla szemszöge

- Menj fel nyugodtan, és rendezkedj be! - mondta nekem Anna-Marie, amit nem fogadtam kitűnő örömmel. Lassan cammogtam a táskámhoz, amit felkaptam, és elindultam az emeletre. Hogy őszinte legyek, nem volt sok kedvem "beköltözködni". Ekkor eszembe jutottak Carl szavai a megállapodásunkból: három hónap. Azt mondta, ha három hónapot itt vagyok, de nem tetszik a hely, és a család, akkor visszamehetek, és a maradék időt ott tölthetem. De ha tetszik nekem a család (aminek nincs túl sok esélye), akkor 18 éves koromig itt maradok. Nos, Carl azt lesheti. Pontosan tudja, hogy amióta a szüleim lepasszoltak, azóta minden házaspárra, és családra fittyet hányok. Csak egyszerűen nem képes ezt felfogni. Ezekkel a gondolatokkal játszadoztam, mikorra felértem az emeletre. Anna Marie azt mondta, hogy a lépcső melletti ajtó mögött van a szobám. Csakhogy a jobb oldalon is volt, és a bal oldalon is volt egy ajtó. Egy ideig hezitáltam, hogy hova nyissak be először. Végül a bal oldali ajtón állapodtam meg. Jobb kezemet a kilincsre helyeztem, egy hirtelen mozdulattal lenyomtam a kart, és beléptem egy elsötétített szobába. Egyetlen egy kislámpa égett csak.

Ekkor tőlem nem messze, azaz a szobában egy lány felsikoltott. Kezeit a mellei elé kapta, hogy takarja őket. Holott volt rajta melltartó... Szaladó léptek hallatszottak a lépcső irányából. Hirtelen a szoba túloldalán lévő ajtó kinyílt, és egy srác lépett ki rajta. Deréktól lefelé csak egy szál törölköző takarta. Mögöttem megjelent Anna Marie, és Tracy. A csaj még mindig nem hagyta abba a sikoltozást. A csávó mellé lépett, majd átkarolta a derekát. Ekkor abbamaradt a sikítozás.
- Lo, mi a baj? - kérdezte a faszi, aki Lo mellett állt.
- Ismered ezt a csajt? - kérdezte hisztérikusan Lo.
- Kisfiam, hogy nézel ki? - kérdezte hirtelen Anna Marie.
- Éppen tusoltam, amikor meghallottam Lo-t!
- Egyáltalán mit keres itt Loren? - kérdezte meg Tracy.
- Ash hívott át! - vágta rá Lo. - De ki ez? - mutatott rám. Én inkább arrébb sétáltam, megragadtam a motyómat, és átmentem a másik szobába. Ott szerencsére senkire sem nyitottam rá. Az ágyra hajítottam a táskámat, és én pedig a földre ültem. A folyosóról lehetett hallani a vitákat. Az volt a fő téma, hogy miért van itt Loren. Persze a csaj sokszor kérdezgette, hogy én mit keresek itt. Magamtól pedig azt kérdezgettem, hogy miért létezek egyáltalán.